Görditsd az oldalt le felé..
szebnél szebb verseket olvashatsz...
ebben a szép kis könyvemben...
szebnél szebb verseket olvashatsz...
ebben a szép kis könyvemben...
Két sziv..
A zene az kell,
Az mindig kell....
Lehet egy dal, vagy ritmus, vagy zaj, egy árva hang, egy jel.
a zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel!
Mert a jó, a rossz csak szó, olyan ami sokszor változó,
de egy ismeros hang, az megmarad, máris érzed, hogy védve vagy,
a dal egy biztos hely!
A zene az kell, mert körülölel, és nem veszünk majd el.
Ha van elég szív, az sokat segít, már úgysem adjuk fel.
Köztünk minden ember más, különös és sokfajta szokás.
De hogy éjjel mindenki álmodik, nagy bajt nem csinál hajnalig,
ebben egyformák!
Itt van, aki csak néz, és van aki beszél,
és van aki segít, hogyha kimerültél.
mert mindenki eros, és életrevaló,
de van aki csak árva, és sose volt jó!
Ami fontos az, hogy úgy legyen,
az, hogy mindenki más milyen,
a zene is csak ettol igaz, a dal csak így lesz szép!
Itt mindenki tudós, mert mindenki figyel,
és van, aki majd játszik, és sose no fel.
de van aki majd ír, és lesz, aki zenél,
és van aki majd bátran és okosan él.
Ami fontos az, hogy úgy legyen,
az, hogy mindenki más milyen,
a zene is csak ettol igaz, a dal csak így lesz szép!
Itt van, aki csak néz, és van aki beszél,
és van aki segít, hogyha kimerültél.
mert mindenki eros, és életrevaló,
de van aki csak árva, és sose volt jó!
Ami fontos az, hogy úgy legyen,
az, hogy mindenki más milyen,
a zene is csak ettol igaz, a dal csak így lesz szép!
A zene az kell, mert nem adjuk fel,
egy ritmus vagy jel, csak ne vesszünk most el,
a zene az kell, mert körülölel,
ha van elég szív, a dal az csak így lesz szép!
a zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel!
Mert a jó, a rossz csak szó, olyan ami sokszor változó,
de egy ismeros hang, az megmarad, máris érzed, hogy védve vagy,
a dal egy biztos hely!
A zene az kell, mert körülölel, és nem veszünk majd el.
Ha van elég szív, az sokat segít, már úgysem adjuk fel.
Köztünk minden ember más, különös és sokfajta szokás.
De hogy éjjel mindenki álmodik, nagy bajt nem csinál hajnalig,
ebben egyformák!
Itt van, aki csak néz, és van aki beszél,
és van aki segít, hogyha kimerültél.
mert mindenki eros, és életrevaló,
de van aki csak árva, és sose volt jó!
Ami fontos az, hogy úgy legyen,
az, hogy mindenki más milyen,
a zene is csak ettol igaz, a dal csak így lesz szép!
Itt mindenki tudós, mert mindenki figyel,
és van, aki majd játszik, és sose no fel.
de van aki majd ír, és lesz, aki zenél,
és van aki majd bátran és okosan él.
Ami fontos az, hogy úgy legyen,
az, hogy mindenki más milyen,
a zene is csak ettol igaz, a dal csak így lesz szép!
Itt van, aki csak néz, és van aki beszél,
és van aki segít, hogyha kimerültél.
mert mindenki eros, és életrevaló,
de van aki csak árva, és sose volt jó!
Ami fontos az, hogy úgy legyen,
az, hogy mindenki más milyen,
a zene is csak ettol igaz, a dal csak így lesz szép!
A zene az kell, mert nem adjuk fel,
egy ritmus vagy jel, csak ne vesszünk most el,
a zene az kell, mert körülölel,
ha van elég szív, a dal az csak így lesz szép!
Alszik a város és pihen a táj.
Lassan veti ágyát a Napnak a Hold,
Ilyen csendes este tán sohase volt.
Alszik a város és pihen a táj,
A csillagok égnek, daluk messze száll.
Leszórták a földre az álmok hus porát,
Símogatva orzik az emberek árnyát.
De reggel, mikor ébredsz, s a Nap teríti szárnyát,
A csillagok tovatunnek, s árnyékod itt hagyják.
Aludj hát csendben, hunyd le szép szemed,
Vigyázok rád én is, és fogom kis kezed
Így alszunk mi mindig, a kis Csillag és én,
Összebújva ketten, mint az álom és az éj
Ilyen csendes este tán sohase volt.
Alszik a város és pihen a táj,
A csillagok égnek, daluk messze száll.
Leszórták a földre az álmok hus porát,
Símogatva orzik az emberek árnyát.
De reggel, mikor ébredsz, s a Nap teríti szárnyát,
A csillagok tovatunnek, s árnyékod itt hagyják.
Aludj hát csendben, hunyd le szép szemed,
Vigyázok rád én is, és fogom kis kezed
Így alszunk mi mindig, a kis Csillag és én,
Összebújva ketten, mint az álom és az éj
Eljött a hajnal,
Eljött a hajnal, s én köszöntöttem,
szívem takaróját elé terítettem,
nem pálmaág, nem is rózsaszirom,
csak amivel nyutt életem takargatom.
Rajta van, lám, minden jónak nyoma,
s megbúvik életem bánata, nyomora,
messzirol nézve szép, cifra kelme,
közelrol egy élet, egy sors rejlik benne.
Várja, hogy a hajnal mit hoz mára,
színe milyen lesz, piros, zöld, avagy sárga,
szeretet, remény, kétely virága
hullik-e majd ma a cifra palettára.
Eljött a hajnal, s ahogy felfeslett
a sötétbol, elé reményemet vittem,
nem harsányat, nem követelozot,
csak ami szívemben oszinteségbol nott.
Csak legyen utamon világosság,
adjon az életem kenyeret és munkát,
csak szeretet járja át a napom,
s legyen hova majd fejemet lehajtanom.
Tudom, sokan kelnek e reménnyel,
s este fekszenek le kétségbeeséssel,
szánd meg embereid, ó, Földanyánk,
s jöjjön hajnaloddal egy igazabb világ.
Eljött a hajnal, s én köszöntöttem,
szívem takaróját elé terítettem,
nem harsányat, nem követelozot,
csak, amit a szívem oszinteségbol szott.
szívem takaróját elé terítettem,
nem pálmaág, nem is rózsaszirom,
csak amivel nyutt életem takargatom.
Rajta van, lám, minden jónak nyoma,
s megbúvik életem bánata, nyomora,
messzirol nézve szép, cifra kelme,
közelrol egy élet, egy sors rejlik benne.
Várja, hogy a hajnal mit hoz mára,
színe milyen lesz, piros, zöld, avagy sárga,
szeretet, remény, kétely virága
hullik-e majd ma a cifra palettára.
Eljött a hajnal, s ahogy felfeslett
a sötétbol, elé reményemet vittem,
nem harsányat, nem követelozot,
csak ami szívemben oszinteségbol nott.
Csak legyen utamon világosság,
adjon az életem kenyeret és munkát,
csak szeretet járja át a napom,
s legyen hova majd fejemet lehajtanom.
Tudom, sokan kelnek e reménnyel,
s este fekszenek le kétségbeeséssel,
szánd meg embereid, ó, Földanyánk,
s jöjjön hajnaloddal egy igazabb világ.
Eljött a hajnal, s én köszöntöttem,
szívem takaróját elé terítettem,
nem harsányat, nem követelozot,
csak, amit a szívem oszinteségbol szott.
Szeretnék a boldogságról írni
szeretnék többé sohasem sírni
szeretném a világba kiordít'ni:
Ne csüggedj, van remény
az út vége a gyozelem!
nehéz a harc, de 'mi vár:
boldogság, béke, szerelem!
Szeretnék a szerelemrol írni
szeretnék boldogságtól sírni
szeretném a világba kiordít'ni:
Istenem! O itt van velem!
Látom Ot, nemcsak álmodom
a perceket már nem számolom
mert eljött, s többé nem megy el
ó, áldott élet
áldott szépség
áldott szerelem!
szeretnék többé sohasem sírni
szeretném a világba kiordít'ni:
Ne csüggedj, van remény
az út vége a gyozelem!
nehéz a harc, de 'mi vár:
boldogság, béke, szerelem!
Szeretnék a szerelemrol írni
szeretnék boldogságtól sírni
szeretném a világba kiordít'ni:
Istenem! O itt van velem!
Látom Ot, nemcsak álmodom
a perceket már nem számolom
mert eljött, s többé nem megy el
ó, áldott élet
áldott szépség
áldott szerelem!
Szeretnék csak mindig Róla írni
tündérmesét, igaz történetet
szeretném a világba kiordít'ni:
Szeret, szeret, szeret!
S azt is, hogy én is szeretem
jobban, mint életem
s ez a szerelem végtelen
mert kettonké - ugye, Kedvesem?
Szeretném elmondani
hogy szeme gyönyöru
s ajka édes
minden, mit mond és tesz
szivárvánnyal ékes
s csak, hogy láthatom
a Mennyország nekem
szeretném elmondani nektek
hogy végtelen szeretem!
Szeretném, ha mindez való lenne
szeretném, ha egyszer O üzenne:
Várlak, gyere, szeretlek én is!
szerettelek mindig
s szeretni foglak
a világ végezetéig!
tündérmesét, igaz történetet
szeretném a világba kiordít'ni:
Szeret, szeret, szeret!
S azt is, hogy én is szeretem
jobban, mint életem
s ez a szerelem végtelen
mert kettonké - ugye, Kedvesem?
Szeretném elmondani
hogy szeme gyönyöru
s ajka édes
minden, mit mond és tesz
szivárvánnyal ékes
s csak, hogy láthatom
a Mennyország nekem
szeretném elmondani nektek
hogy végtelen szeretem!
Szeretném, ha mindez való lenne
szeretném, ha egyszer O üzenne:
Várlak, gyere, szeretlek én is!
szerettelek mindig
s szeretni foglak
a világ végezetéig!
Csillagok meséje lesz az énekem
Imádatom Hold tükre a csöndes Níluson
Rabul ejt az éj, terólad álmodom
Csillagok meséje lesz az énekem,
Tiltott a gyönyör, ám mégis kell nekem
Álmodó szívem rabul ejti az éj
Végtelen álmomról tündérrózsa mesél
Szirmaiba rejti a Sors csöndes szavát,
A csillagok meséjét, a gyönyört és a lázt
Áthatod lelkem, mint Hold a Nílus vizét
Teérted suttogom a titkos varázsigét
A vágy folyója csöndes, akár a sóhajom
Túl az éj meséin, s száz és száz csillagon
Imádlak Szívem, mint éj a Hold sugarát,
Álmodozó lelkem egy perc gyönyörre várt
A tündérrózsákat rabul ejti az éj
Suttogó szavak közt ujjam borödhöz ér
Átélem a gyönyört, a halk simogatást,
Mint a kelo hajnalt a tündérrózsa-tánc
Rabul ejt az éj, terólad álmodom
Csillagok meséje lesz az énekem,
Tiltott a gyönyör, ám mégis kell nekem
Álmodó szívem rabul ejti az éj
Végtelen álmomról tündérrózsa mesél
Szirmaiba rejti a Sors csöndes szavát,
A csillagok meséjét, a gyönyört és a lázt
Áthatod lelkem, mint Hold a Nílus vizét
Teérted suttogom a titkos varázsigét
A vágy folyója csöndes, akár a sóhajom
Túl az éj meséin, s száz és száz csillagon
Imádlak Szívem, mint éj a Hold sugarát,
Álmodozó lelkem egy perc gyönyörre várt
A tündérrózsákat rabul ejti az éj
Suttogó szavak közt ujjam borödhöz ér
Átélem a gyönyört, a halk simogatást,
Mint a kelo hajnalt a tündérrózsa-tánc
ANGYALORSZÁG
Lelkünk mélyén van egy ország,
Határtalan, szépséges!
Angyalország! - Te ismered?
Ha hitetlen vagy - kétséges.
Pedig mélyen, tudat alatt
Benned is van hatalma,
De ha te azt megtagadod. . .
Ne tedd, mert nem lesz a te javadra!
Mert amikor kizökkent
A köznapoknak fonákja!
Akkor bizony nagy oltalom,
Ha lelked mélyén te rá találsz
A jó nyugalom, és boldogság országra!
Elmondom, hogy miként lelsz rá! -
Szólj magadra: nyugodj meg!
Jó szándékod ott lesz Veled!
Ez ad békét lelkednek!
Lerlki szemed vesd majd körbe
És azonnal meglátod!
Körülötted ott a béke!
A te lelki-világod!
Felejtsd el a bosszúságnak
Minden kínzó hatalmát!
Találd meg jó szándékoddal
Lelkedben az angyaloknak hazáját!
És amikor rá találtál -
Otthon leszel! - Higgy nekem!
Elmúlnak a bosszúságok és azt mondod:
De jó dolog, hogy e Földön létezem
én Istenem!
Napról-napra ritkulnak a
Mérget adó poharak!
Hidd el nekem, megtanulsz te
Parancsolni magadnak!
Késobb! - Hogy ha jön a méreg,
Angyalország ott terem!
Gyakorlatból mondom neked,
Mert így történik - én velem!
Határtalan, szépséges!
Angyalország! - Te ismered?
Ha hitetlen vagy - kétséges.
Pedig mélyen, tudat alatt
Benned is van hatalma,
De ha te azt megtagadod. . .
Ne tedd, mert nem lesz a te javadra!
Mert amikor kizökkent
A köznapoknak fonákja!
Akkor bizony nagy oltalom,
Ha lelked mélyén te rá találsz
A jó nyugalom, és boldogság országra!
Elmondom, hogy miként lelsz rá! -
Szólj magadra: nyugodj meg!
Jó szándékod ott lesz Veled!
Ez ad békét lelkednek!
Lerlki szemed vesd majd körbe
És azonnal meglátod!
Körülötted ott a béke!
A te lelki-világod!
Felejtsd el a bosszúságnak
Minden kínzó hatalmát!
Találd meg jó szándékoddal
Lelkedben az angyaloknak hazáját!
És amikor rá találtál -
Otthon leszel! - Higgy nekem!
Elmúlnak a bosszúságok és azt mondod:
De jó dolog, hogy e Földön létezem
én Istenem!
Napról-napra ritkulnak a
Mérget adó poharak!
Hidd el nekem, megtanulsz te
Parancsolni magadnak!
Késobb! - Hogy ha jön a méreg,
Angyalország ott terem!
Gyakorlatból mondom neked,
Mert így történik - én velem!
A boldogság
.
A boldogság az egyetlen a földön,
amit irigyel még a gazdag is,
hiába van neki kincse,palotája,
ha egyedül bolyong, s boldogsága nincs.
.
A boldogság az egyetlen a földön,
amely mindennél fontosabb talán,
s mégis oly kevés ezen a földön,
kinek a boldogság örökké kijár.
.
Lehet kincsed és hatalmad,
megvehetsz mindent mit kívánsz,
s bár a pénzedért szeretni fognak.
boldog attól még nem leszel talán.
.
Sokszor a szegény a gazdag,
hisz mindenkinél gazdagabb talán,
kit kedves szavakkal,forró öleléssel
szereto párja karjaiba zár.
.
A kedves szót nem pótolja semmi!
Kinek kell az,ki dölyfös és puhány
,csak aki szívbol tud szeretni,
az lehet boldog igazán.
.
A boldogság az egyetlen a földön,
amit irigyel még a gazdag is,
hiába van neki kincse,palotája,
ha egyedül bolyong, s boldogsága nincs.
.
A boldogság az egyetlen a földön,
amely mindennél fontosabb talán,
s mégis oly kevés ezen a földön,
kinek a boldogság örökké kijár.
.
Lehet kincsed és hatalmad,
megvehetsz mindent mit kívánsz,
s bár a pénzedért szeretni fognak.
boldog attól még nem leszel talán.
.
Sokszor a szegény a gazdag,
hisz mindenkinél gazdagabb talán,
kit kedves szavakkal,forró öleléssel
szereto párja karjaiba zár.
.
A kedves szót nem pótolja semmi!
Kinek kell az,ki dölyfös és puhány
,csak aki szívbol tud szeretni,
az lehet boldog igazán.
A szeretetrol
Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szüloföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.
Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.
Valakit, valamit szeretni kell.
Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövet nélkül adta nekünk.
Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen,
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.
Valakit, valamit szeretni kell.
A szereto szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad
Annak, ki mindent csak gyulöl.
A szeretet olyan, mint a fal, ott áll mindig, és ha kell, nekitámaszkodhatok. Nem kérdezi, miért, csak segít, ha kell, meghallgat, figyel rám, mellette pont olyan lehetek, amilyen
éppen vagyok, érzem, nem vagyok egyedül, mert ott van mellettem feltétel nélkül.
Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szüloföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.
Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.
Valakit, valamit szeretni kell.
Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövet nélkül adta nekünk.
Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen,
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.
Valakit, valamit szeretni kell.
A szereto szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad
Annak, ki mindent csak gyulöl.
A szeretet olyan, mint a fal, ott áll mindig, és ha kell, nekitámaszkodhatok. Nem kérdezi, miért, csak segít, ha kell, meghallgat, figyel rám, mellette pont olyan lehetek, amilyen
éppen vagyok, érzem, nem vagyok egyedül, mert ott van mellettem feltétel nélkül.
Merj szeretni...
Bármikor új életet lehet kezdeni.
Bármikor eldöntheted, hogy a legtöbbet hozod ki magadból.
Csak el kell kezdeni, neki kell látni, és tudnod kell, hogy mi a cél.
A boldogságért meg kell tenned.
Azért, hogy szerethess, hogy merj szeretni, és azért, hogy szeressenek, hogy elfogadd.
Kiiktatni fájdalmakat, görcsöket, hitetlenséget, bizalmatlanságot csak úgy lehet, ha mersz szeretni, ha mersz nyitott lenni, a pillanatban maradni, és kihozni abból a legtöbbet még mielott az elso akadálynál lelépnél.
Megérteni, elfogadni, nem elégedetlenkedni, kivárni, megérezni, rálelni, megszerezni, megszeretni, megbecsülni, ha kell, elengedni, újra várni, visszavárni, megölelni, szeretni, sírni utána, sírni vele, élni. (...) Ennyi az Élet. Talán csak ennyi. De ez épp elég.
Bármikor új életet lehet kezdeni.
Bármikor eldöntheted, hogy a legtöbbet hozod ki magadból.
Csak el kell kezdeni, neki kell látni, és tudnod kell, hogy mi a cél.
A boldogságért meg kell tenned.
Azért, hogy szerethess, hogy merj szeretni, és azért, hogy szeressenek, hogy elfogadd.
Kiiktatni fájdalmakat, görcsöket, hitetlenséget, bizalmatlanságot csak úgy lehet, ha mersz szeretni, ha mersz nyitott lenni, a pillanatban maradni, és kihozni abból a legtöbbet még mielott az elso akadálynál lelépnél.
Megérteni, elfogadni, nem elégedetlenkedni, kivárni, megérezni, rálelni, megszerezni, megszeretni, megbecsülni, ha kell, elengedni, újra várni, visszavárni, megölelni, szeretni, sírni utána, sírni vele, élni. (...) Ennyi az Élet. Talán csak ennyi. De ez épp elég.
Egyszer csak elérem...
Egy kis pillangót kergetek, mióta csak élek,
s soha nem figyelek, mikor hova lépek,
O pedig csak csendben messze elrepül,
s néha néha a távolban újra elokerül
Tudom úgyse lesz az enyém, mégis szaladok,
de az évek során egyre lassabban haladok,
A körülvevo emberek, csak néznek rám bután,
én pedig csak futok..futok az álmaim után!
Egy kis pillangót kergetek, mióta csak élek,
s soha nem figyelek, mikor hova lépek,
O pedig csak csendben messze elrepül,
s néha néha a távolban újra elokerül
Tudom úgyse lesz az enyém, mégis szaladok,
de az évek során egyre lassabban haladok,
A körülvevo emberek, csak néznek rám bután,
én pedig csak futok..futok az álmaim után!
Szavam selyemmé lágyul,
Hogy válladat befedje.
Szavam csónakká mélyül,
Hogy ringatózhass benne.
Szavam virággá nyílik,
Hogy szíved fölé tuzzed
És legyezové hajlik,
Hogy unalmad eluzzed.
Szavam balzsammá olvad,
Hogy ami fáj, ne fájjon,
S mint hintó áll elébed,
Hogy lelked beleszálljon.
Szavam keleten jo fel,
Hogy álmod elorozza,
Szavam nyugaton száll le,
Hogy álmod visszahozza.
Szavam csókká parázsul,
Hogy végigfusson rajtad,
S a szavam szó lesz újra,
Ha akarod, hogy halljad.
Hogy válladat befedje.
Szavam csónakká mélyül,
Hogy ringatózhass benne.
Szavam virággá nyílik,
Hogy szíved fölé tuzzed
És legyezové hajlik,
Hogy unalmad eluzzed.
Szavam balzsammá olvad,
Hogy ami fáj, ne fájjon,
S mint hintó áll elébed,
Hogy lelked beleszálljon.
Szavam keleten jo fel,
Hogy álmod elorozza,
Szavam nyugaton száll le,
Hogy álmod visszahozza.
Szavam csókká parázsul,
Hogy végigfusson rajtad,
S a szavam szó lesz újra,
Ha akarod, hogy halljad.
Versenyen kívül
Én nem futok.
Nincs mért. Nem kápráztat a pálma-ág.
Útszélen; árokparton,
A versenyen kívül
Szedem a novemberi ibolyát.
Én nem futok,
Távol a sérto zajtól, bántó fénytol
A Janus-arcú dicsoségtol,
Rendezgetem csokorba ibolyámat,
Ha valakit tarlómra fúj a szél,
A vágy, a nyugtalanság, vagy a bánat:
Más virág híján, mutatom neki
Novemberben kinyílott ibolyámat.
Ha kell: jó, ha nem: békesség neki.
Én nem futok.
Én nem akarok senkit utolérni.
Nem hatalomért, csak egy morzsa szívért
Vágyom a virágomat kicserélni.
Én nem futok.
Nincs mért. Nem kápráztat a pálma-ág.
Útszélen; árokparton,
A versenyen kívül
Szedem a novemberi ibolyát.
Én nem futok,
Távol a sérto zajtól, bántó fénytol
A Janus-arcú dicsoségtol,
Rendezgetem csokorba ibolyámat,
Ha valakit tarlómra fúj a szél,
A vágy, a nyugtalanság, vagy a bánat:
Más virág híján, mutatom neki
Novemberben kinyílott ibolyámat.
Ha kell: jó, ha nem: békesség neki.
Én nem futok.
Én nem akarok senkit utolérni.
Nem hatalomért, csak egy morzsa szívért
Vágyom a virágomat kicserélni.
“Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb idoben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül elokerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismeros kabát.
Emlékeztet azokra az idokre, mikor még nem ismertem Ot, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az idot lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.”
Emlékeztet azokra az idokre, mikor még nem ismertem Ot, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az idot lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.”
Élj meg...
„Élj meg minden évszakot,
amint elmúlik körülötted,
lélegezd be a levegőt,
idd ki italodat,
ízleld a gyümölcsöt
és add át magad mindezek élvezetének.”
(Thoreau, Henry David)
„Élj meg minden évszakot,
amint elmúlik körülötted,
lélegezd be a levegőt,
idd ki italodat,
ízleld a gyümölcsöt
és add át magad mindezek élvezetének.”
(Thoreau, Henry David)