A KÉPZELET EREJE
Képzeld el, és megtörténik
Képzeld el, és megtörténik!
Materialista szemléletű világunkban valósággal lenézik azokat az embereket, akik bátorkodnak használni képzeletüket, valamelyest hátat fordítva a kőbevésett szabályoknak, amelyek a szaktekintélyek szerint az anyagi világ működésének alapjául szolgálnak. Ezen a ponton helyesbítenék is, mert valójában, amiről a fenti mondat szól, az a múlt. A jelent és a jövőt most írjuk, most formáljuk, most alakítjuk. Hogy eddig a nevetség tárgyává tették a fantázia szüleményét, a mesével azonos súlycsoportban emlegették, tudomásul vesszük, és mint elrettentő példát szemléljük. Egyre többen látják, hogy azért volt szükség rá, hogy a sci-fit meg a fantáziát a mesével azonos kategóriába sorolják, hogy az ember ne vegye komolyan a valóságát, ne ébredjen rá teremtő és valóságformáló képességeire. Ezeket a dolgokat egyszerűen csak tudomásul vesszük, de nem hagyjuk, hogy lehúzzanak, elvegyék életkedvünket.
Fontos belátnunk, hogy ha bárkire is neheztelünk a múlt miatt, azzal csak időt és energiát pazarlunk, melyet az új valóság elképzelésére, megtervezésére és megteremtésére használhatnánk.
A technikai vívmányainak köszönhetően az emberiség dokumentálhatta, rögzíthette, hogy ami egykor képzelet volt, az ma már valóság. Tisztán láthatjuk azt, hogy a képzeletnek, a képzelgő gondolatnak valóságformáló ereje van.
Akik ráébredtek arra, hogy az ember nagyobb hatalommal bír, mint egy egyszerű, a majomból származtatott darwini biorobot, azok több ízben is felhívták figyelmünket arra, hogy az álmainkat, képzeletünket fontos kinyilvánítani, vállalni, működésbe helyezni, mert az ember, mint ahogy az a szentírás is mondja, a mindenható képmására formáltatott, és képes megváltani, megváltoztatni „világát”. Tehát jelen van benne minden lehetőség, amit a teremtő, a világmindenség atyja valaha is kigondolt. A képzelet gyakorlatilag egy inspiráció, egy pillanatkép, egy kis betekintés abba a létformába, melyet emberként, szabad akaratunkat használva, megvalósíthatunk.
Akkor mégis miért nem használja az ember a képzeletét?
Azért nem használja az ember a képzeletét, mert bizonyos „okkult” erők elhitették vele, hogy a képzelgés egy alacsony szintű, primitív és hiábavaló cselekedet, időpazarlás. Ezek az erők meggyőzték az embert, hogy nincs szükség a képzeletre, mert ő már mindent tud. Ezek után nehéz észrevenni, hogy önkényes módon azokat az információcsomagokat nevezik tudásnak, amelyeket az évek folyamán a különböző tanügyi intézmények segítségével betápláltak a fejünkbe. Minél jobban meg van tanítva, minél jobban ki van képezve a fiatal ezen okkult erők által, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy használni fogja a mindenhatótól származó, világot teremtő, gyógytó, javító, újító képzeletét. Ezért van az, hogy nagyon sokan, akik új dolgokat fedeztek fel, a hagyományos, okkult oktatási rendszerből „kibuktak”, és arra kényszerültek, hogy önállóan, egészséges kíváncsiságuknak eleget téve, kutakodjanak.
Ezekkel a sorokkal nem azt szeretném sugallni, hogy a hagyományos oktatási rendszer nem tartalmaz hasznos és létfontosságú szellemi táplálékot, hanem egyszerűen azt, hogy egy bizonyos pontig hasznos, utána meg teher, korlátoz, butít és megfoszt annak lehetőségétől, hogy ráébredhessünk isteni mivoltunkra. Ez a magyarázata annak, hogy a versenyszellemre, a tekintélyelvűségre és az anyagiak halmozására épülő világunkban az ártatlan, az ördög programjai által még kondicionálatlan gyermekeknek van a legnagyobb képzelőerejük, a legtisztább kapcsolatuk a mindenséggel. Ha a felnőttek képesek lennének belátni ezt, minden nap újra tudnák formálni a még rugalmatlannak látszó valóságot. Ebben minden egyes szülőnek és pedagógusnak óriási segítséget nyújthat a második videó, melyben nagyon közérthetően meg van fogalmazva, hogy konkrétan mit tehetünk a változásért.
Én lassan pontot is tennék e gondolatsor végére, hogy időt és energiát fordíthassak arra, hogy elképzeljem azokat a szülőket, akik kellő alázattal és szelídséggel segítik, egész pontosan hagyják gyermekeiket, hogy kibontakoztassák a beteg világunkat meggyógyító és megújító képzeletüket.
Befejezésképp fogad szeretettel John Lennon – Imagine (Képzeld el) című dalát, mely szintén arra hívja fel a figyelmet, hogy a képzelettel kezdődik minden, amit ezen a létsíkon megtapasztalhatunk.
Csak zárójelben jegyezném meg, hogy a fent leírtak alapján könnyen gondolhatunk arra, hogy nem a képzeletet kellene a mese kategóriában emlegetni, hanem azt a kitalált történetet, hogy John Lennont egy betegelméjű rajongója ölte meg. Szinte teljesen egyértelmű, hogy azok az erők akarták őt eltemetni, akik tudták, hogy ha az ő rajongói komolyan veszik, és elkezdik gyakorolni azt a fajta teremtő képzeletet, amelyről ő beszél, az a hatalom, mely az embert a termelő-fogyasztó, önismerettel nem rendelkező biorobot szintjére süllyesztette, összeomlik.
Kívánom, hogy örömöd leld a képzelgésben, és hogy legyen erőd és bátorságod, mely a képzelet megvalósításához szükséges! Ne feledd, hogy minél többen képzeljük el azt a világot, melyet John Lennon dalában bemutat, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy még ezen a létsíkon megtapasztalhatjuk azt.
Képzeld El
Képzeld azt, hogy nincs mennyország.
Könnyű, ha megpróbálod.
Nincs pokol alattunk.
Fölöttünk csak az eget látod.
Képzeld azt, hogy az emberek a máért élnek.
Képzeld azt, hogy nincsenek országok.
Nem nehéz megtenni.
Semmi nincs, amiért gyilkolni kell s meghalni.
Képzeld azt, hogy nincsenek vallások.
Hogy az emberek békében lakják a világot.
Mondhatod, hogy álmodozó vagyok.
De nem az egyedüli.
Remélem, egy napon közénk fogsz tartozni.
És a világ újra egyként fog létezni.
Képzeld azt, hogy nincsen birtoklás.
Vajon képes vagy rá?
Nincs kapzsiság és éhség.
Csak az emberi testvériség.
Képzeld el az embereket,
amint megosztják egymással az egész világot.
Mondhatod, hogy álmodozó vagyok.
De nem az egyedüli.
Remélem, egy napon közénk fogsz tartozni.
És a világ újra egységben fog élni.
Materialista szemléletű világunkban valósággal lenézik azokat az embereket, akik bátorkodnak használni képzeletüket, valamelyest hátat fordítva a kőbevésett szabályoknak, amelyek a szaktekintélyek szerint az anyagi világ működésének alapjául szolgálnak. Ezen a ponton helyesbítenék is, mert valójában, amiről a fenti mondat szól, az a múlt. A jelent és a jövőt most írjuk, most formáljuk, most alakítjuk. Hogy eddig a nevetség tárgyává tették a fantázia szüleményét, a mesével azonos súlycsoportban emlegették, tudomásul vesszük, és mint elrettentő példát szemléljük. Egyre többen látják, hogy azért volt szükség rá, hogy a sci-fit meg a fantáziát a mesével azonos kategóriába sorolják, hogy az ember ne vegye komolyan a valóságát, ne ébredjen rá teremtő és valóságformáló képességeire. Ezeket a dolgokat egyszerűen csak tudomásul vesszük, de nem hagyjuk, hogy lehúzzanak, elvegyék életkedvünket.
Fontos belátnunk, hogy ha bárkire is neheztelünk a múlt miatt, azzal csak időt és energiát pazarlunk, melyet az új valóság elképzelésére, megtervezésére és megteremtésére használhatnánk.
A technikai vívmányainak köszönhetően az emberiség dokumentálhatta, rögzíthette, hogy ami egykor képzelet volt, az ma már valóság. Tisztán láthatjuk azt, hogy a képzeletnek, a képzelgő gondolatnak valóságformáló ereje van.
Akik ráébredtek arra, hogy az ember nagyobb hatalommal bír, mint egy egyszerű, a majomból származtatott darwini biorobot, azok több ízben is felhívták figyelmünket arra, hogy az álmainkat, képzeletünket fontos kinyilvánítani, vállalni, működésbe helyezni, mert az ember, mint ahogy az a szentírás is mondja, a mindenható képmására formáltatott, és képes megváltani, megváltoztatni „világát”. Tehát jelen van benne minden lehetőség, amit a teremtő, a világmindenség atyja valaha is kigondolt. A képzelet gyakorlatilag egy inspiráció, egy pillanatkép, egy kis betekintés abba a létformába, melyet emberként, szabad akaratunkat használva, megvalósíthatunk.
Akkor mégis miért nem használja az ember a képzeletét?
Azért nem használja az ember a képzeletét, mert bizonyos „okkult” erők elhitették vele, hogy a képzelgés egy alacsony szintű, primitív és hiábavaló cselekedet, időpazarlás. Ezek az erők meggyőzték az embert, hogy nincs szükség a képzeletre, mert ő már mindent tud. Ezek után nehéz észrevenni, hogy önkényes módon azokat az információcsomagokat nevezik tudásnak, amelyeket az évek folyamán a különböző tanügyi intézmények segítségével betápláltak a fejünkbe. Minél jobban meg van tanítva, minél jobban ki van képezve a fiatal ezen okkult erők által, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy használni fogja a mindenhatótól származó, világot teremtő, gyógytó, javító, újító képzeletét. Ezért van az, hogy nagyon sokan, akik új dolgokat fedeztek fel, a hagyományos, okkult oktatási rendszerből „kibuktak”, és arra kényszerültek, hogy önállóan, egészséges kíváncsiságuknak eleget téve, kutakodjanak.
Ezekkel a sorokkal nem azt szeretném sugallni, hogy a hagyományos oktatási rendszer nem tartalmaz hasznos és létfontosságú szellemi táplálékot, hanem egyszerűen azt, hogy egy bizonyos pontig hasznos, utána meg teher, korlátoz, butít és megfoszt annak lehetőségétől, hogy ráébredhessünk isteni mivoltunkra. Ez a magyarázata annak, hogy a versenyszellemre, a tekintélyelvűségre és az anyagiak halmozására épülő világunkban az ártatlan, az ördög programjai által még kondicionálatlan gyermekeknek van a legnagyobb képzelőerejük, a legtisztább kapcsolatuk a mindenséggel. Ha a felnőttek képesek lennének belátni ezt, minden nap újra tudnák formálni a még rugalmatlannak látszó valóságot. Ebben minden egyes szülőnek és pedagógusnak óriási segítséget nyújthat a második videó, melyben nagyon közérthetően meg van fogalmazva, hogy konkrétan mit tehetünk a változásért.
Én lassan pontot is tennék e gondolatsor végére, hogy időt és energiát fordíthassak arra, hogy elképzeljem azokat a szülőket, akik kellő alázattal és szelídséggel segítik, egész pontosan hagyják gyermekeiket, hogy kibontakoztassák a beteg világunkat meggyógyító és megújító képzeletüket.
Befejezésképp fogad szeretettel John Lennon – Imagine (Képzeld el) című dalát, mely szintén arra hívja fel a figyelmet, hogy a képzelettel kezdődik minden, amit ezen a létsíkon megtapasztalhatunk.
Csak zárójelben jegyezném meg, hogy a fent leírtak alapján könnyen gondolhatunk arra, hogy nem a képzeletet kellene a mese kategóriában emlegetni, hanem azt a kitalált történetet, hogy John Lennont egy betegelméjű rajongója ölte meg. Szinte teljesen egyértelmű, hogy azok az erők akarták őt eltemetni, akik tudták, hogy ha az ő rajongói komolyan veszik, és elkezdik gyakorolni azt a fajta teremtő képzeletet, amelyről ő beszél, az a hatalom, mely az embert a termelő-fogyasztó, önismerettel nem rendelkező biorobot szintjére süllyesztette, összeomlik.
Kívánom, hogy örömöd leld a képzelgésben, és hogy legyen erőd és bátorságod, mely a képzelet megvalósításához szükséges! Ne feledd, hogy minél többen képzeljük el azt a világot, melyet John Lennon dalában bemutat, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy még ezen a létsíkon megtapasztalhatjuk azt.
Képzeld El
Képzeld azt, hogy nincs mennyország.
Könnyű, ha megpróbálod.
Nincs pokol alattunk.
Fölöttünk csak az eget látod.
Képzeld azt, hogy az emberek a máért élnek.
Képzeld azt, hogy nincsenek országok.
Nem nehéz megtenni.
Semmi nincs, amiért gyilkolni kell s meghalni.
Képzeld azt, hogy nincsenek vallások.
Hogy az emberek békében lakják a világot.
Mondhatod, hogy álmodozó vagyok.
De nem az egyedüli.
Remélem, egy napon közénk fogsz tartozni.
És a világ újra egyként fog létezni.
Képzeld azt, hogy nincsen birtoklás.
Vajon képes vagy rá?
Nincs kapzsiság és éhség.
Csak az emberi testvériség.
Képzeld el az embereket,
amint megosztják egymással az egész világot.
Mondhatod, hogy álmodozó vagyok.
De nem az egyedüli.
Remélem, egy napon közénk fogsz tartozni.
És a világ újra egységben fog élni.