A szerelem nem akkor ér el, amikor megtalálod a tökéletes személyt, hanem amikor egy tökéletlen személyt tökéletesnek látsz.
Sam Keen
Várj egy pár másodpercet amig a zenés kép lejátszo feltöltödik a szerelmes dalokkal...
Sam Keen
Várj egy pár másodpercet amig a zenés kép lejátszo feltöltödik a szerelmes dalokkal...
Megszelídülve száll fel a dallam,
reggel szavától tűnik a hajnal, fájhat a dalnak, fájhat a fénynek, kék kalapjában zengjen a szélnek. Válasza legyen ébredő csöndnek, utcazenésznél az igazgyöngynek... Zengjen az ének, dallama égjen, búvópatakként lelkemig érjen, szegények pénzét cserélje jóra, angyalok álmát váltsa valóra. Dal ütemére zörren az érme, kék kalapjában félteni kéne, könnyű karjával szívet melenget, gitárzenével szellőt terelget. Radnóti Miklós: Bájoló" |
Szálljon a nóta, zengjen a széllel,
szélparipáján messzire érjen, sétálóutcán, kőre terítve kék kalapjában szálljon a szívre. Áradjon bennem oldón az ének, szóljon nyomorról, lássalak szépnek, szép szerelemről, mi sosem múlik, ártatlan könnyben esőbe bújik, már hazatérve meghívott vendég, eső áztatta égi szövetség. Hulljon az eső, mossa az inged, mossa ruhádat, mossa a szíved. Megszelídülve száll fel a dallam... |
Jöjj be a házba, vesd le ruhádat már esik is kint, már esik is kint, vesd le az inged, mossa az eső mossa eső, össze szívünket."
Széplaki Erika :Titkos út
tMikor hajónk elhagyta a katalán partot, éreztük, hogy még a Nap is nekünk ragyog. Ezen a titkos úton, ami elvisz majd messzire, tudtuk jól, hogy egyszeri a Boldogság szigete. Remegve öleltük egymást, nem érdekelt semmi, Csak hogy vágyunk beteljesült, ez számít. Nyár, kék ég, kókusz, pálmafák, s a karibi tenger, szemünk előtt már csak ez a látvány lebegett. Ezt az élményt átéltük már oly sokszor titokban, mikor kalandos fantáziánk az egekig szárnyalt. De most itt vagyunk a jelenben és kettesben, ahol szerelmes szívünk is egyre hevesebben ver. Szemedbe nézek, szeretlek, kimondom, - de tudom, ez sem elég - Égő vágyad felperzseli szívem legmélyét, s rágondolok, hogy ez csak egyszeri alkalom. Szememben mézédes csókod könnye ragyog. Valahol messze, távol nem érdekel ez sem, csak hogy ölelő karodban feledkezzem. Megpecsételve ezzel kettőnk szerelmét úgy, még akkor is csodás, ha nincs tovább az út! |
Veres Brigitta
Érzelem zápor Örök szerelem A kezed a kezemhez ér, S a tested a szívembe bebocsátást kér. Könny folyik végig az arcomon, Mert te igazán szeretsz, ezt tudom. Régen egymásnak csak idegenek voltunk, Mára viszont nagyot fordult a sorsunk. Ha velem vagy, nemcsak két szememmel látlak, Hanem szívemben érzem kezdetét a boldogságnak. Soha nem gondoltam volna, Hogy a szívem egyszer feléd húzna. De most itt vagyunk együtt, egy helyen, S az életem már nem olyan, mint egy sötét verem. Ha pár év múlva ezekre az időkre visszagondolunk, Remélem, azt fogjuk gondolni, hogy szép pár voltunk, s vagyunk. Soha nem szeretett így, és nem is fog senki, Mivel ennek nem kéne véget vetni. Egy kép, egy álom, ezer emlék, Mit soha el nem feledhetnénk. Egyszer mindennek vége szakad, De ennek nyoma örökre megmarad. |
A mediterrán tengeren
A mediterrán tengeren, Valahol, egy kis szigeten, Fényesen izzó Napkorong Ragyogja be a kék eget. Hűsítően simogatva, Hullámokkal elringatva Tér nyugovóra a sziget, Lezárult egy új fejezet, Forró homokban lábnyomok, A parton egy lány andalog. Magányosan, szomorkodva, Senki sincs, ki átkarolja. Szemében a vörös tenger, Tükröződik, életre kel. Szívében egy cseppnyi kétség, S némi ábránd ébred fel. Szemben egy srác feketében tűnik fel a víz tükrében, Lenge ingét szél csapdossa, Csupasz lábát tenger mossa. Közelebb érnek egymáshoz, Egy lélek sincs közel s távol. Eközben a Nap is eltűnt, Sötét égen a Hold feltűnt. A két szempár találkozik, Tekintetük felparázslik. Perzselő szikra cikázik, E két szem közt villám játszik. |
Hirtelen az idő megáll, Megtorpan az egész világ. Egymás világába vesznek, E Földön már nem léteznek. Fiú a lányt megragadja, Derekát magához húzza. Lány a fiút átkarolja, Nem szólalnak, szemük mondja, Szívük dobbanása súgja, Hogy a láng felébredt újra. Szenvedély s valami furcsa érzelem-csíra indul útnak. Első csók, elcsattan végre, Ezer lepke száll az égre. Színek kavalkádját festve Röpülnek a messzeségbe. Első csókot még sok követi, Fiú a lány szívét átöleli. Csóközön borítja egész testét, Soha nem felejtik ezt az estét. A két szempár találkozik, Tekintetük felparázslik. Perzselő szikra cikázik, E két szem közt villám játszik. |
Horváth Piroska
Csendes éj... Rebegő pillámra most ül a nyugalom, szivárványfürtben, színes léleklugason. Ne űzd, ne zaklasd a reszkető erényem! Mezítelenül kucorgok én - szerényen. Lágy pókhálócsipkén megremeg a vágyam, időtlen, jó érzés - hozzád ér a vállam, csillagokat vet a nem szűnő izgalom, ördögszekéren már nyargalok. - Irgalom! Boldogság nem riad - kacéran tétováz, gyengéden vállamhoz hajol, ajkán fohász, nyár szakad szívemben - Tejúton szaladok, incseleg a remény, kokettál - maradok. Bíborpalástú csend - muskotályos nyárban, könnyedén, nesztelen szökdécsel egy lázban, azúrselyembe hunyó, méla csillagok - kormot fújt rám az éj - szívedbe illanok. |
Jani János
Retromantika Nyakláncot fűztünk krómozott szavakból, hogy díszítse a magány mély dekoltázsát, s a láncszemek között keresve társát, egymásba őrült két verbális kalandor. Tábortüzet raktunk parázsló rímekből, éjfélhez közel már lángba borult minden, hőhullám a bluesban, forróság a sw-ingben, s lefújtuk a kormot a meztelen ihletről. Majd hűtöttük magunkat várfalak között, közben a távolság majdnem összeért. Pár kíváncsi óra még közénk költözött, hogy lássa tekintetünk mekkorát kiált. Aztán mint egy megkopott freskót, restauráltuk a romantikát. |
Simola Teréz Csilla
Séta a holdfényben... Kigyúltak a csillagok, Sok kis lámpás mint ragyog. Tó tükrén ezer csillag, Holdsugár odavillan. A felszín most olyan sima, Mintha holdnak lenne irka. Kisebb gondja nagyobb annál, Többet lát a fényes napnál. Szerelmesek léptét óvja, Mintha nekik lámpás volna. Szerelmespár mólón sétál, Küld is nekik sok kis békát. Békakórus a tó partján, Aranyhalak lent az alján. Lány és fiú együtt lépdel, Övék most az egész éjjel.. ************** Kuzma Julianna Szívbe égett álomkép Vált-e már valóra álmod, mit naponta temettél vágyón... volt-e kezedben kéz, miről hitted, soha el nem érsz... haltál-e bele egy csókba, melyben születtél újra és újra... remegtél-e ölelő karokban, míg égtél vágyaid lángjában... suttogtak-e szerelmet ajkadra, s te hittél a hangtalan szavaknak... volt-e oly pillanat melyről tudtad, szívedbe égve örökre megmarad? Szabó Koppány
Te és én
! |
Henth ferdinánd
Tengerparti álom A tengerparton sétáltunk kéz a kézben. Egy lábnyom sem maradt utánunk a tengervízben. Hajnal volt még, csillagos ég. A víz felől szél fújt a part felé. Gyöngyös hajadba bújt s húzta ketté. Mint barna palást a szerelem tüzével, lobogott annak végtelen hevével. Tovább mentünk, egy szirtre ültünk és vártuk, hogy a Nap felkeljen. Alattunk a hullámok a partot mosták. Mint ezernyi hangya, a daluk búgták. Morajlott a tenger, s körbefogott minket, a hullámok messzi földre vittek. A szirten ültünk, egymáshoz bújva, nem kellett szólni, a másikunk tudta a gondolatunk. Karom derekadon pihen, fejed vállamra billen. Álmos szemeid lehunytad, a fáradt látást meguntad. Korán keltettelek. Sajnálom. De ennél szebbet nem látsz a világon. A felkelő Napban a te szemedet látom. Fogynak a csillagok, langyos lesz a szellő. Kékül már az ég, az első sugár feljő. Aranyszínbe borít minket, összemossa szíveinket. Felnyitod barna szemed s kezemre teszed kezed. Látod már, hogy mért hoztalak ide, a "világból" a "semmibe"? Nekem nem kell más, annyi elég, ha ajkad ajkamhoz ér. Ha szeretsz és magadat adod, a csodát végül megláthatod. Csak szeress és jöjj el, itt várlak a végtelennel. |
- Nézel rám kérdően,
hogy miért csodállak,
ekkor elveszek gyönyörű szemedben,
s boldog vagyok, hogy látlak.
Te azt mondod, álom,
én azt mondom, valóság,
de beismerem, vállalom,
túl szép, hihetetlen az igazság.
Azt mondod, boldog vagy,
én már nem is lehetnék jobban,
az én szívem hatalmas nagy,
és csak érted dobban